Belladonna
Vitathatatlanul gyönyörű virág, de erősen mérgező.
Egykor mágikus növényként tartották számon, ma már azonban a nadragulya termesztése elsősorban a gyógyszeripari laboratóriumok igényeinek kielégítését szolgálja. De vigyázat: a Belladonna rendkívül mérgező. Fekete bogyói, amelyek apró cseresznyére hasonlítanak, akár halálosak is lehetnek.
Belladonna: egy hosszú múltra visszatekintő növény
A Belladonna már az ókori Mezopotámiában is ismert volt. Később, a 13. században Szent Hildegárd kenőcsként ajánlotta fogfájás kezelésére. Írásaiban a Belladonnára „dolo” néven hivatkozik. Csak a 16. században nevezték el Belladonnának, és írták le egyértelműen. Ezzel együtt elveszítette mágikus jellegét, és gyógynövényként vált ismertté, amit patikakertekben kezdtek termeszteni.
Az Atropa Belladonna név eredete
A Belladonna officinalis másik neve Atropa belladonna. Az Atropa szó Atroposból ered, míg a belladonna olaszul „szép nőt” jelent. Atropos a görög mitológiában az egyik Moira (sorsistennő) neve volt. A legenda szerint ő volt az, aki elvágta az emberi élet fonalát. A Belladonna tehát veszélyes mérgező hatása miatt kapta ezt a nevet. A Belladonna elnevezés pedig arra utal, hogy a 16. századi olasz nők a Belladonna bogyóiból készült szemcseppet használtak, ami fénylő ragyogást adott a szemüknek. Pontosabban ez a tinktúra kóros pupillatágulatot idézett elő a növény alkaloidjai miatt.*
Hogy néz ki a Belladonna?
A Belladonna évelő növény, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. Szára akár 1,5 méter magas is lehet. Levelei ovális alakúak, gyakran párosával jelennek meg, eltérő méretűek. Virágai harang alakúak, színük barnás-lilás vagy sárgásbarna. Termései kis cseresznye méretű fényes, fekete bogyók. A németek a Belladonnát „tollkirsche”-nek, azaz „őrült cseresznyének” nevezik mérgező hatása miatt.
Hol nő a Belladonna?
Franciaországban a Belladonna ritkán nő vadon. Ha mégis, akkor tisztásokon vagy törmelékes területeken, leginkább mészköves talajon található meg. Közép- és Dél-Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt növény. Gyógyszerészeti jelentősége miatt sok országban termesztik. Franciaországban főként a Fontainebleau térségben és az Anjou régióban, Franciaországon kívül főként Közép-Európában (Lengyelország és Magyarország) és Kelet-Európában termesztik.
Belladonna: vigyázat, mérgező!
A Belladonna mérgező, mérgező hatásáért a hioszciamin alkaloid felelős. Ez az alkaloid a paraszimpatikus idegrendszert gátolja, és többek között pupillatágulatot és szapora szívverést okoz. A Belladonna két másik alkaloidot, atropint és kis mennyiségű szkopolamint is tartalmaz, valamint kumarinokat és számos ásványi sót. A növény minden része mérgező, de a bogyók különösen veszélyesek. Főleg gyerekeknél fordulhat elő, hogy ehető gyümölcsnek hiszik és megeszik. Már néhány bogyó is halálos lehet.
A Belladonna termesztése
A Belladonna termesztése lehetővé teszi számunkra, hogy megfeleljünk a gyógyszergyárak igényeinek, miközben olyan növényeket kapunk, amelyek gazdagabbak alkaloidokban* és állandó minőségűek. A betakarításra a virágzási időszak elején, júniusban és júliusban kerül sor. A növényt néhány centiméterrel a talaj felett vágják le. A gyökereket ősszel, a 2–3 éves Belladonna növények felszedésével takarítják be. A szüret után a növényt nagyon gyorsan szárítani kell, hogy elkerüljék a hatóanyagok bomlását. A leveleket vékony rétegben terítik szét, és néhány órán át jól szellőző helyen hagyják. A gyökereket keresztben vagy hosszában felvágják, hogy könnyebben száradjanak.
* *Az alkaloidok nitrogénalapú molekulák, többnyire növényi eredetűek. Felfedezésük a 19. század végén számos gyógyszer kifejlesztéséhez vezetett.